Pár szóban szeretném összefoglalni az előadásomban
elhangzottakat, tekintettel azokra, akik egészségi állapotuk, az időjárás, vagy
egyéb más okokból lemaradtak a MJBT 2014 októberi Klubnapjának az előadásáról.
2011-ben a világ szeme ismét Japán felé fordult. A
Felkelő Nap Országát ebben az évben több katasztrófa is sújtotta. Ám a japán
emberek méltóságukhoz és kultúrájukhoz híven mosolyogtak ránk és megköszönték
segítségeinket.
Amikor egy japán embert megkérdezünk hogy van, mindig
pozitív választ fogunk kapni. Egy olyan országban, ahol az emberek
beleszületnek az ősi, tradicionális egészségkultúrába, ott tudják (amit a Pekingi
Nyilatkozatba is belefoglaltak a WHO 2008 évi Kongresszusán), hogy az egészség
megőrzése, a betegségek megelőzése és az öngyógyító mechanizmusok
karbantartása, mindenkinek kötelessége a legjobb tudása és lehetőségei szerint.
Ennek tudatában a japán emberek szégyenlik a betegségeket, hiszen, ha valaki a saját
testét ennyire elhanyagolja, hogy megbetegszik, akkor az élet más területein
vajon mennyire lehet megbízható az illető. Egyszóval Japánban nem erény
betegnek lenni.
2008-ban dr. Telkes József cikkében is keresi a hosszú
élet titkát. Elsősorban a táplálkozásra teszi a hangsúlyt, de említést tesz a
napi rendszeres mozgásról és az aktív társadalmi életről is. Tudni illik az
egészségkultúra magába foglalja a testkultúrát, ami pedig magába foglalja a
táplálkozáskultúrát és a mozgáskultúrát is! A japán emberek például meg tudják
különböztetni a gyógyulási, tisztulási reakciókat a betegség tüneteitől.
2011-ben a Lancet orvosi szaklap járt utána annak, hogy
mivel magyarázható, hogy Japán világviszonylatban első helyen áll, a
születéskor várható legmagasabb élettartammal. „A kedvező statisztikákat
ráadásul Japán úgy érte el, hogy a GDP-nek kevesebb mint 10 százalékát
fordítják az egészségüggyel kapcsolatos kiadásokra.” Logikus, hiszen ahol
születéstől kezdve elsajátítható, megtanulható és onnantól kezdve egyénileg
művelhető az egészségkultúra – mindenkinek a saját életviteléhez, időbeosztásához
mérten -, ott nem betegednek le egykönnyen az emberek.
2012-ben az MTI döbbenten tájékoztat minket a
szigetország egészségügyi minisztériumának felméréséről, miszerint „Minden
korábbi rekordot felülmúlva ötvenezer fölé nőtt a százévesek vagy annál
idősebbek száma Japánban.” Japánban 1963 óta végeznek demográfiai jelentést. A
statisztikájuk is mindent felülmúl, érdemes elolvasni. Itt megjegyezném, hogy
genetikailag 120 évre vagyunk programozva. Nem szabad megijedni, van időnk
bőven!
Az irigylésre méltó hír újabb és újabb cikknek adott
életet:
„A japán társadalom rohamosan öregszik…” –
statisztikailag bizonyára, mégis aktív részesei a társadalmuknak életük végéig,
és a Föld forog tovább.
„A japánok megtalálták a hosszú élet titkát” – és
évezredek óta művelik, fejlesztik, tanítják, átadják azt, mert az ember az
Univerzum egy része.
„A világ legöregebb embere elárulta a hosszú élet titkát”
– aki idén töltötte be a 116. életévét. Ami természetes, arról nem beszélünk,
és amiről nem beszélünk az nincs. Tehát nincsenek titkok.
Nos, az egészséget nem óvni kell, nem félteni, nem
vigyázni rá, hanem törődni, foglalkozni kell vele. Ez utóbbi természetesen
aktivitást igényel. Ez az egyik oka annak, hogy a japán vének aktívak,
tevékenyek. A pozitív hozzáállás pozitív eredményt okoz, és testünk csodákra
képes.
Tanuljunk, kulturálódjunk egészségileg is! Higgyék el,
megéri. Ahogy a japán gazdaságnak is könnyebb egészséges emberekkel építeni,
időnként újraépíteni az országot, úgy a mi piciny országunknak is gazdaságos
lenne.
Egészségkultúra
fogalma:
Az egészséggel
kapcsolatos műveltség megszerzése.
A kulturális antropológia meghatározása szerint, a
kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az
emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. A kultúra alapján
tudunk eligazodni abban, hogy mik a fontos értékek és normák az életben.
Kívánok mindenkinek hosszú és EGÉSZséges életet!
szÉP testben szÉP lélek
A cikk 2015 márciusában jelent meg a Magyar Japán Baráti Társaság Kizuna-jában.
